Vigyáznunk kell: a Nyugat a weimari Németország útját járja be! – Toby Young a Mandinernek

Milyen esetekre helyezi a hangsúlyt a Szabad Szólás Szövetsége?
2020-ban alakult a szervezet, azóta több mint háromezer-ötszáz ügyben harcoltunk, és több mint huszonnyolcezer tagunk lett. Létszámunk a baloldal tavalyi kormányalakítása óta megkétszereződött: 2020 februárjától 2024 júliusáig tizennégyezren csatlakoztak hozzánk, és azóta további tizennégyezren.

A szervezet igyekszik megvédeni a tagokat, ha büntetőeljárás indul ellenük?
Azt garantáljuk, hogy megvizsgáljuk az ügyüket, és ha lehet érvelni azzal, hogy amivel vádolják, az a törvényi keretek között van, még ha a szürke zónában is – és feltéve, hogy nem ütközik az értéknyilatkozatunkba –, akkor megvédjük őket.

A háromezer-ötszáz brit „beszédbűnözéses” eset soknak hangzik. Olvasunk olyan emberekről, akik börtönbe kerültek azért, mert kiírtak valamit a Twitterre. Ez valós vagy inkább a médiában felfújt probléma?
Szerintem nincs eltúlozva a probléma. Tavaly eljárást indítottak egy férfi ellen, mert három politikai jellegű mémet osztott meg a Facebookon. Bűnösnek nyilvánították. Egy idei eset egy brit volt katonáról szólt, aki közvetlenül a három kislány halálát okozó southporti támadás után tizenkét perces videót tett közzé a Facebookon, amelyben azt állította, hogy a támadó muszlim bevándorló volt, és illegálisan érkezett – végül egyik kijelentés sem bizonyult igaznak –, és békés tiltakozásra szólított fel a muszlim többségű országokból érkező illegális bevándorlás ellen. Két helyi munkáspárti politikus kezdeményezésére tartóztatták le Walesben, mert „faji gyűlöletet szított”. Ezért a maximális büntetés hét év börtön. Fizettünk a védelméért. A tárgyalás körülbelül két hónapja volt, és az esküdtszéknek tizenhét percébe telt, mire egyhangú ítéletet hozott: nem bűnös.

Szóval ez hepiend volt, de nem minden ügynek van vidám vége.
Az egyik legismertebb eset Lucy Connollyé, aki egy konzervatív helyhatósági politikus felesége. A southporti támadás után arra szólította fel az embereket, hogy gyújtsák fel menedékkérők szállását.

Ez valóban törvénybe ütközik, hiszen felhívás erőszakra.
Valóban. Az egygyermekes édesanya beismerte a bűnösségét, és harmincegy hónap börtönbüntetést kapott. Két és fél év, ez rendkívüli, hiszen büntetlen előéletű. Ráadásul a posztolás után néhány órával törölte is a megjegyzését. Segítünk neki fellebbezni, a tárgyalás májusban lesz.

Ön aránytalannak tartja az ítéletet?
Igen. Ugyanez a bíró egy olyan ügyben is eljárt, amelyben egy fiatal muszlim férfi többedmagával egy bár előtt megvert egy fiatal férfit, és dörömbölt az ajtón, amelynek a túloldalán nők és gyerekek voltak. Ő enyhébb büntetést kapott, mint Lucy Connolly.

Tehát az erőszakos cselekményért enyhébb büntetést szabtak ki, mint az erőszakra való felhívásért…
Így van. Ez a kettős mércével mérő igazság­szolgál­tatás. Egy másik példa erre, hogy tényleges garázdaság elkövetése esetén könnyebb a börtönből házi őrizetbe kerülni, mint „beszéd­bűnözés” elkövetése esetén. Az indoklás az, hogy könnyebb megismételni a „beszédbűnt”, mint a garázdaságot.

Milyen hatással van mindez a szólásszabadságra általánosságban?
Fontos leszögezni, hogy nem a „beszédbűnözés” miatt börtönbe kerülők számának van a legnyomasztóbb hatása, hanem a ténynek, hogy a rendőrség ilyen mennyiségű állítólagos beszédbűncselekmény után nyomoz. A The Times nemrégiben közölte, hogy a hatóság tavaly több mint tizenkétezer embert állított elő Angliában és Walesben, mert „nagyon sértő” üzeneteket tett közzé a közösségi médiában, vagy „illetlen, obszcén, fenyegető karakterű” tartalmat osztott meg. Ez több mint harminc letartóztatást jelent naponta. Ez rendkívüli, főleg annak fényében, hogy mennyi súlyos, erőszakos és szexuális bűncselekmény marad megoldatlan.

Hány eset végződött elítéléssel?
Csak ezeregyszáz ügy, tehát 

És az a több mint tízezer ember, aki ártatlannak bizonyult? Úgy megy tovább az életük, mint régen?
Itt van egy másik dolog is, ami bénítólag hat a szólásszabadságra: ha a rendőrség kivizsgál egy feltételezett gyűlölet-bűncselekményt, de arra a következtetésre jut, hogy nem történt bűncselekmény, akkor azt „nem bűncselekmény gyűlöletincidensként” rögzíti, ami büntetett előéletet jelent.

Tehát büntetett előéletű lesz az ember, hiába nem követett el semmi illegálisat? Befolyásolhatja ez az életét?
Ha olyan állásra jelentkezik, amelyben gyerekekkel vagy veszélyeztetett személyekkel kell foglalkoznia, a munkáltatónak ellenőriznie kell az előéletét. Ezt követően a rendőrség mérlegelési jogkörébe tartozik, nyilvánosságra hozza-e, hogy a nyilvántartásában szerepel „nem bűncselekmény jellegű gyűlöletincidens”. Amikor állást keres az illető, ez eltántoríthatja a munkáltatót.

Miért stigmatizálnák a hatóságok azokat az embereket, akik nem tettek semmi rosszat?
Az elmélet az, hogy aki olyasmit tett közzé, ami nem egészen minősül gyűlölet-bűncselekménynek, az a jövőben nagyobb eséllyel követi el ezt még egyszer. Ha viszont „nem bűncselekmény jellegű gyűlöletincidensként” rögzítik az esetet, akkor kisebb az esély arra, hogy tényleges bűncselekményt kövessen el.

Miért kell ennyire a gyűlöletbeszédre összpontosítani? Valami politikai oka van?
Szerintem az egyik ok az, hogy a kilencvenes években egy fekete férfit megöltek a rendőrök, a botrányt követő vizsgálat pedig megállapította, hogy a rendőrség „intézményileg rasszista”. Így most azt próbálják megmutatni, hogy nem rasszisták. A másik ok az lehet, hogy könnyebb letartóztatni valakit, aki otthon ül és közzétesz valamit az interneten, mint azt, aki valahol bűncselekményt követ el, majd elmenekül. Ezenkívül könnyebb megtalálni a bizonyítékokat. Siker­statisztikának is jó tehát.

Egyes médiajelentések azt állítják, hogy a súlyos bűncselekményeket elkövető embereket szabadon engedik, hogy helyet teremtsenek azoknak, akiket gyűlölet-bűncselekmény miatt börtönbe küldenek. Van alapja az állításnak?
Ez nem kitalált történet. Sok embert szabadon engednek, mielőtt letöltenék a büntetésük felét, mert túlzsúfoltak a börtöneink. Egyes cellákban, amelyekben korábban erőszaktevők, pedofilok vagy gyilkosok töltötték büntetésüket, ma „beszéd­bűnözőket” helyeznek el.

Ha Magyarországon hasonló eset történne, az társadalmi felzúdulást és hatalmas ellenreakciót váltana ki. Hogyan reagál az Egyesült Királyság népe?
A legtöbb ember a szabad szólás oldalán áll. Nem akarják, hogy a rendőrök ennyi időt töltsenek a „beszédbűnözőkkel”, az erőszakos bűnözőket pedig elengedjék.

Valóban a gyűlöletbeszéd megfékezése a cél? Vagy arról van szó, hogy a közösségi média térnyerésével a politika elveszíti az irányítást az üzenetek meghatározása felett?
Úgy gondolom, hogy 

kiváltképp a munkásosztálybeli fehér férfiaktól. Mintha Hitler kísértetét látnák az Európai Unió felett, és azt gondolnák: „nem engedhetjük meg, hogy a liberális demokráciát veszélybe sodorja a populista szélsőjobboldali pártok növekedése, mert ha hagyjuk, újabb holo­kauszt következhet be”.

Kicsit paradox, nem? Ezekkel az eszközökkel megmenteni a demokráciát?
Valóban paradox a demokrácia megmentése a demokratikus normák felfüggesztésével. Ez a politikai lázadástól való félelem. A véleményeket, amelyekkel nem értenek egyet, dezinformációnak, félretájékoztatásnak és szélsőjobboldali gyűlöletbeszédnek minősítik. 

Nyitókép: Brit rendőrök a southporti mecset körül, miután a helyi merénylet elkövetőjét muszlim bevándorlónak vélő tömeg tiltakozása erőszakba torkollott
Fotó: AFP/Peter Powell